News:
Zsiros
Dúc
2737
Ceglédbercel, Ságvári E. u.1/c. Hungary
zsirosm@mav.hu
Home
Tisztelettel Köszöntjük Látogatóinkat!
Zsiros Istvánnak hívnak, 25 éves vagyok.
A képen balra tőlem nagybátyám, jobbra édesapám látható.
Az „Öregek” mindketten régi galambászok, a
60-as
évek
végén és a
70-es
évek elején kezdtek versenyezni az
újjáalakult A-19-es ceglédberceli egyesületben.
Eleinte
szedett-vedett, berepült galambok népesítették be a padlást,
majd jöttek az
Anker
madarak, és a Németországból
származó
Huyskens van Riel-ek.
Ezekhez a háború után
kitelepített és hazajáró sváb Schwarz
(Sipos úr) révén
jutottunk. Ő hozta kemény valutáért 74-ben első óránkat is,
egy 12 lyukas BENZING órát . A három van Riel sosem versenyzett, csak
tenyésztettünk tőlük. Ankertól először két
Plastron
utódot vásároltunk, majd egy
Ko Nipius Aarden-t,
egy
Leus
galambot az „Atomlányától", valamint a „Görbe” nevű madarat, amelyben
Janssen
és
Desmet-Mathijs
vér csörgedezett. Több balszerencse sújtotta az állományt,
így a „Görbe” nem tojt csak görbét, majd az „Atomlányával”
együtt otthonról elveszett (minden galambot beszoktattunk). Az
Aardent egy éjszakai ragadozó tépte szét, az egyik Plastron utód a konyhakredenc
tetején pusztult el néhány nappal azután,
hogy postán megérkezett Anker professzortól.
Mindezek a tranzakciók egy kezdő
magyarországi mérnöki fizetésből történtek. A
'Relikviák' között, (melyeket folyamatosan bővítünk)
kuriózumként bemutatunk néhány levelet a Professzortól.
A galambászat csak hobby volt, de az állomány a
80-as
években világbajnoki minőségűvé alakulhatott volna (utólag, mai szemmel
megítélve). Minden Anker madár szuper volt
a tenyésztésben. A van Riel-ek sem maradtak el tőlük. A
90-es
évek elején - a csúcson (országos csapat 10. helyezés) - hagytuk abba
átmenetileg.
1998-ban
kezdtük újra, amikor jelentkeztem a nagy múltú ceglédi A-25-ös egyesületbe, ahol
taglétszámunk 30 fő fölött van. Eleinte kapott galambokkal kezdtem,
amelyekből már született egy pár jó galambom, de átütő sikereket nem hoztak.
Fordulópontnak
1999-et
tekintem. Ekkor látogattam meg Nyitrai Ferenc sporttársat, aki
megajándékozott több fiatal galambbal. Még ugyanebben az évben egyesületünkből
Bajtek Tibor sporttárs is megajándékozott öt fiatal galambbal, melyekből egy
galamb nagyon jó versenyzőnek bizonyult. Ebben az évben a saját tenyésztésű és a
sporttársaktól kapott galambokat kíméletlenül megröptettem a fiatalok versenyén.
Nyitrai Ferencről meg kell említenem, hogy a legnevesebb belga tenyésztőktől
szerezte be galambjait (Janssen testvérek, Silver Toye, Emil Denys,
Vanderwegen. A 23309-es champion
galambunk Pit Manders x Norbert Norman,
a 34565-ös pedig Verstraete vérvonalú.)
2000-ben
az ugyancsak Ceglédbercelen élő Fehér Mihálytól -a „Kerub-dúc”-ból-
erősítettem egy pár fiatal galambbal. Néhány jó galamb került hozzánk Horváth
Istvántól a Hírös kerület bajnokától, a tragikus hirtelenséggel elhunyt
Juhász Gábor egyesületi társamtól, valamint Vezsenyi Istvántól,
szintén az A25-ből, aki Juhász Gabihoz hasonlóan élversenyző volt a kerületben,
mielőtt a 90-es évek elején abbahagyta a versenyzést. Az eredmények, már ekkor
jelentkeztek, az éves galambokkal a belföldi 5 befutós bajnokságban csapat 2.
helyezést értem el. Horváth István a 80-as
évek elején az "Atomlányá"-ból (van Riel-lel keresztezve) vitt tőlünk egy tojó
galambot, ami sok jó versenygalamb anyja lett nála. Ennek a galambnak nagy
szerepe volt Horváth Pista máig tartó jó szereplésében.
2001-es
évben már a kerületi főprogramban vettem részt, ahol sikerült az általános
bajnokságban a 7. helyezést elérnem.
2002-ben
már a „képzeletbeli” dobogóra is sikerült felállnom, hiszen
3. lettem a kerületi általános bajnokságban,
országos szinten a IV. zónában szintén 3. helyezett,
Jubileumi kupa 7.,
Magyar kupa középtáv 12. hosszútáv 20.,
Magdeburgi Derby egyéni 2. és 4., csapat 1. helyezett lettem.
A IV. zóna champion bajnokságában a 99-09-15530-as SK hímem 2. helyezett lett.
2003-as
évben kemény küzdelemben sikerült a
kerületi általános bajnokságban 2. helyezést elérnem,
hosszútávon pedig kerületi bajnokságot nyernem.
2004-ben
az Országos versenyeken a Dél-Magyarország régióban második, országos szinten
pedig hetedik lettem.
Nagy örömmel tölt el, hogy négyszer egymás után (2001-2004-ig)
Cegléden én nyertem el az általános bajnoki címet. Ez példátlan az
Egyesület történetében.
A Szolnok és Környéke Tagszövetségben, 3 év alapján én lettem az Elit Klub
bajnoka.
Több 15.000 díjkm fölötti galambbal rendelkezem már.
2005-ben
jobbra számítottunk, de a versenyeket megelőző, téli bélféregtelenítő kezelést
nem a megfelelő időpontban végeztük, így a vedlés - az utolsó vezérevezők
váltása - nem volt zavartalan. Ennek ellenére nincs okunk panaszra.
Galambjaim versenyeztetése, természetes módszerben, és totál özvegységben
történik. Hetente egyszer magántréningen vesznek részt 30 km-es távról.
Igyekszem galambjaim egészségi állapotát a legmagasabb szinten tartani, ezt
egészségmegőrző kezelésekkel és kiváló minőségű takarmánnyal próbálom elérni. Ez
annyit jelent, hogy télen a paratyphus és paramyxo oltásokon kívül egy átfogó
kezelésben részesül az állomány. Versenyszezonban nem kapnak állománykezelést,
csak egyedi gyógyszerezést, ha egészségi állapotuk ezt igényli.
A tenyésztésben mindig törekszem a legjobb galambjaimat rögzíteni, valamint a
legjobb versenymadarakat a legjobbakkal párosítani. Az állományom nagysága a
kelleténél nagyobb, a még kipróbálatlan „tenyészek” miatt. Évente általában
egy-két idegen galambot viszek be az állományba tesztelés céljából.
Tapasztalatom, hogy a neves tenyésztőktől vásárolt galambok a baráti alapon
kapott vagy cserélt galambokat meg sem közelítik tenyész- illetve versenyértékük
tekintetében.
Terveink között szerepel, hogy
2008-ban
kétéves madarakkal részt veszünk a
MARATON
versenyeken!
Extra hosszútávú tenyészmadaraink már vannak, melyek Szente Károlytól
származnak (Brüsszeli magyar bajnokok és leszármazottaik). 2006-ban ezekkel
kezdjük meg a tenyésztést bevonva egy Vandenabeele tojót kísérletképpen.
A versenyzést talán már 2007-ben elkezdjük egyéves galambokkal.